Hangoskönyv. A műfordító bevezetője Daniel Defoe angol író Robinson Crusoe című regényének általa készített magyar fordításához. A három részesre tervezett felolvasásnak ez az első része. Felolvassa a fordító, Lengyel Tamás.

Defoe: Robinson Crusoe. Hangoskönyv, I. rész

Lengyel Tamás

Barátom, Robinson Crusoe

Érdekes jelenség – szerzőként különösen meglepődve tapasztaltam –, hogy a fordító egyes munkáival kapcsolatban olyan viszonyulást táplál, mintha a saját írása lenne. Legalábbis nehezen hinném, hogy csak én vagyok így ezzel, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nem minden mű képes többet jelenteni, egyszerű fizetős munkánál. A Daniel Defoe tollából származó Robinson Crusoe, amit 2004-ben a Puedlo Könyvkiadó jelentetett meg, mindig is egyik kedvenc fordításom volt. Nem olyan érzés, mintha egy 400 évvel korábban élt angol fickó kalandjait mondaná el, inkább egy hozzám hasonló fiatalember viszontagságos életét, vívódásait és örömeit, hibáit és erényeit tárta fel előttem. Nem bizonyított, de irodalomtörténészek felteszik, hogy a hajótörötteknek és számkivetetteknek ezt a prototípusát egy valóban létezett személy története ihlette, akit Defoe személyesen is ismert, de a régies nyelvezet ellenére, a szerző úgy alkotta meg főhősét, hogy azzal szinte bárki könnyen azonosulhat. Robinson Crusoe ugyanis nem a James Bondot is alakító Pierce Brosnan által megformált kalandor, hanem egy előbb esetlen és felelőtlen, később azonban egyre inkább talpraesett és példamutató példánya az olyan embereknek, akik képesek felülkerekedni saját gyarlóságukon.

A korrekt munka gyümölcse

A szerénytelenségen kívül más oka is van annak, hogy előszeretettel hangoztatom, miszerint a regénynek ez a fordítása az egyetlen teljes korszerű magyar fordítás, de ennek magyarázata más szájából jobban hangozhat: „A „szoci” Robinson Crusoe-t a valódi Robinson Crusoe-tól az különbözteti meg, ami a valódi Hamletet egy olyan Hamlettől, amelyből hiányzik a kezdeti konfliktus (az apa meggyilkolásáról szerzett tudás), vagy a valódi Hamupipőkét egy olyan változattól, amelyben soha nem derül ki, hogy a megvetett lány valójában az egyetlen gyermek a családban, aki tényleg otthon van.” A további indoklás elolvasható a pár sorral feljebb megadott linkre kattintva.

Történt ugyanis az a korántsem rendkívüli eset, hogy miután megkaptam a megbízást a kiadótól, annak rendje és módja szerint le is fordítottam. Most már ugyan, hogy utólag nekiláttam felolvasni, észrevettem, hogy nem hibátlanul, itt-ott olvasás közben javítottam is egy-két nyilván véletlenül benne maradt stilisztikai botlást, de azt mondják, az ilyen munkáknál az ember mindig találhat valamit, amit már másképp írna le, pláne húsz év távlatában. A lényegre visszatérve, nem tudván, hogy ez a korábbi esetekben nem így történt, a fordításban igyekeztem mindent hitelesen megtartani, azt, ami néhány évtized előtt még ellenkezhetett a szocialista ateista gondolkodással éppúgy, mint azt, ami egy steril kalandregényt kétségkívül vontatottá tenne. Érdekesség: a feltételezett tengerész Alexander Selkirk életét azért írta át Defoe ebben a regényben, mert túl kalandosnak és ezért kevésbé realisztikusnak tartotta, legalábbis ezt írja róla Szerb Antal a világirodalom történetében, majd így folytatja: „Robinson az emberiség közös kincse; mindnyájan rajta nevelődtünk, akárcsak Gulliver utazásain. Egész műfajt teremtett, a Robinzonádot, minden nemzetnek támadt saját Robinsonja. A műfaj a preromantikus korban mind erősebb rousseau-ista, „vissza a természethez” vonásokat öltött; maga Defoe sokkal praktikusabb lélek volt, semhogy ráért volna a természetben elmerülni. Azt sem hiszem, hogy tudatosan az emberi civilizáció kialakulását akarta volna bemutatni művében.”

Kikötői jelenet a brit partoknál (Jacob Knyff, 1673 - National Maritime Museum, Greenwich, London)

Végül még egy személyes adalék a mű fordításához. Úgy negyed évszázada, mikor először találkoztam a politikai korrektség fogalmával, sajnos, legalábbis számomra felsejlett mögötte a cenzúra kicsinyes és ártalmas szándéka is. Ugyanakkor, ha mi nem is voltunk soha rabszolgatartó nemzet (talán csak a lehetőségünk nem volt meg rá, szerencsére), azért a szerény érzékenység senkinek sem válhat szégyenére. Valami ilyesmi, nem pedig egy tudatosan hirdetett eszme vitt arra, hogy sokkal komfortosabbnak érezzem, ha a regényben, más fordításokkal szemben, végig a szerecsen szót használom. Pedig akkor még nem sejthettem, amit a gyerekeim épp a minap emlegettek fel, hogy ha Svédországban az utcán kiejted az „n” betűs szót, rögtön elvisz a rendőr. Ezekkel a gondolatokkal, illetve néhány soron következő idézettel kívánok jó szórakozást mindenkinek, aki meghallgatja a „Felolvassa a fordító” hangoskönyv projekt következő részeként a Robinson Crusoe első részletét, amit majd még további kettő követ.

Mire számíthatunk a hangoskönyv meghallgatásakor

„Járkálni kezdtem a parton, karjaimat az ég felé tárva egész lényemmel megszabadulásom csodálatos termé­szetén álmélkodtam, számos szokatlan mozdulattal és arckifejezéssel kísérve gondolataimat. Minden útitársam vízbe fulladt, csak én éltem túl a pusztítást, belőlük nem láttam többé mást, csak néhány kalapot, sapkát és két felemás lábbelit. Szememmel a zátonyra futott hajót kerestem a hullámtörésen át, a tajtékok között, és amikor megpillantottam, a messzeségben, azt gondoltam: Istenem, hogyan jutottam el egyáltalán ide.”

„Istenem, Uram, létezik-e nálam nyomorultabb teremtmény? Ha betegségemben segítség híján meghalok, mondd, mi lesz velem? – Ekkor megáradtak a könnyeim, és szólni se tudtam többet, aztán eszembe jutott apám, és jóindulatú jóslata, amely szerint, ha meggondolatlan lépésre ragadtatom magam, nem kísér majd Isten áldása, és amennyiben nem fogadom meg tanácsait, egyszer majd segítség nélkül maradok.”

„Amint eltávolodtak, fogtam két puskát, két pisztolyt, a tőrömet, és arra a helyre siettem, ahol először felfedeztem a szigetre látogató kannibálok jeleit. Felszerelésem miatt legalább két órámba telt, amire odaértem a hegytetőre, ahonnan három további kenut pillantottam meg a tengeren. A benne ülő vademberek a szárazföld felé eveztek.”

Hajótörés a viharos tengeren. Az illusztrációt a mesterségesintelligencia-alapú DALL-E képalkotó program segítségével készítette a blog fenntartója.