Hangoskönyv. A műfordító bevezetője Ny. V. Gogol klasszikus orosz (ukrán) író A köpönyeg című elbeszélésének általa készített új magyar fordításához. Meghallgatás:

Lengyel Tamás

Egy könyv-meg-nem-jelenés történet

A 2000-es évek elején pár évig szerződésben álltam egy azóta már megszűnt könyvkiadóval, mely célul tűzte ki számos régi klasszikus irodalmi mű újrakiadását. Diákolvasmányokból készítettek sorozatot, és gazdaságosabbnak találták újrafordíttatni a műveket, mint a szerzői jogokkal bíbelődni. A köpönyeg, Gogol Revizorjával együtt nem az első választásom volt, addigra már lefordítottam a Puedlo kiadó számára a Robinson Crusoe-t és a Koldus és királyfit, mely fordításaim azóta több kiadást is megértek. Azért választottam harmadszorra az orosz (ukrán) klasszikus szerzőt, mert egyrészt izgatott a kihívás, hogy orosz nyelvből fordítsak egy jelentős művet, más részről úgy sejtettem, a megfelelő nyelvi készség révén akár hozzá is tehetek valamit a művek pontos megismertetéséhez. Nagy mértékben igaz ez A revizor esetében, ahol például, a Mészöly-féle fordítástól eltérően, magyarítottam a Gogol által nagy előszeretettel használt beszélő neveket. Folyamatosan nem nyomon követve ugyan a korábbi hivatalos fordításokat, de A köpönyegben is izgalmas volt időnként felfedezni a korábbiaktól eltérő, előnyös fordítási lehetőségeket, egy apró példa erre a „befolyásos személy” kifejezés helyett a „jelentős személy” használata, ami több teret adott a játékra ott, ahol a szerző a jelentős és jelentéktelen személyek közti különbségről értekezik.

Talán a sors fintora, de Gogol két műve, köztük az itt meghallgatható A köpönyeg volt az egyetlen olyan munkám, amelynél a kiadó végül gazdasági okokból nem jelentette meg a nyomdakész könyvet. Közel 20 év telt el azóta, és most úgy gondoltam, ez a számomra kedves olvasmány- és fordításélmény alkalmas lehet, hogy általa indítsam útnak a Felolvassa a fordító kezdeményezést.

A köpönyeg, amelyből kibújt az orosz irodalom

Ez a magával ragadó írás egy napjainkban is aktuális szatíra, talpnyaló bürokratákról, a jelentősség és jelentéktelenség közti képzelt határokról, vágyról és annak büntetéséről, vagyis a kisszerű, szürke emberi létről. „Akakij Akakijevics a tragikus kisember, az ember, aki annyira senki, hogy az már magában is tragikus." (Szerb Antal).

Az írás sajátságaként a roppant egyszerű történetet, melyben egy hivatalnok készíttet egy köpenyt, a szerző olyan mesterien alakítja, díszíti, csűri és csavarja, briliáns groteszk humorral, de egyben megrendítő realizmussal bemutatva hivatalnok antihősünk és a köpönyege közös viszonyát és minden ezt érintő apró körülményt, hogy Dosztojevszkij okkal mondta: az egész orosz irodalom Gogol köpönyegének ujjából bújt ki. Az elbeszélés megírása óta (1842) eltelt közel 2 évszázad semmit sem halványított ennek az emberi esendőségről készített helyzetrajznak az aktualitásán.

Sőt, ha még egy mondat erejéig kitérhetünk N. V. Gogolra, aki nem „csak” az orosz széppróza és drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja szó, hanem bátran nevezhetjük világirodalmi klasszikusnak is (Nyikolaj Vasziljevics Gogol), ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy magának a szerzőnek személye is milyen különös aktualitással bír ez idő tájt. Ugyanis bármit hozzon napjaink abszurd politikája, a több mint 200 éve ukrán földön született és bár ukrán anyanyelvű, de a kor követelményei okán oroszul alkotó

Mire számíthatunk a hangoskönyv meghallgatásakor? 

Álljon itt kedvcsinálónak egy részlet a fordításból:

„A jelentős személy szokásait és megnyilvánulásait tekintve komoly, nagystílű és szűkszavú volt. Rendszerének legfőbb alapja a szigor. "Szigor, szigor és... szigor" hangoztatta általában, és az utolsó szónál nagyon jelentőségteljesen nézett annak az arcába, akihez beszélt. Bár igazából ez teljesen szükségtelen volt, mert a kormányhivatal gépezetét alkotó több tucatnyi hivatalnokot enélkül is alapos rémület járta át. Amint messziről megpillantották őt, odahagyták a munkát és vigyázban várták, amíg a főnök úr átmegy a termen. A beosztottakkal a társalgását a szigor jellemezte, és lényegében három fordultra épült: "Hogy merészeli? Tudja ön, hogy kivel beszél? Tisztában van ön azzal, ki előtt áll?"

A lelke mélyén amúgy jó ember volt, barátaival jóindulatú és segítőkész, de amikor főhivatalnoki rangot kapott, az teljesen megbolydította, és fogalma sem volt, milyen legyen a fellépése. Ha éppen vele egyenrangúakkal időzött, akkor még úgy viselkedett, ahogy kell, rendes ember módjára, sok szempontból nem is bután. Amint azonban olyan közösségbe került, ahol nála csak eggyel is alacsonyabb rangúak tartózkodtak, mintha a fogát húzták volna, csak hallgatott, és a helyzete annál inkább szánalomra méltó volt, mert ő maga is érezte, hogy ennél összehasonlíthatatlanul jobban is tölthetné az idejét. A szeméből néha ki lehetett olvasni az erős vágyat, hogy csatlakozhasson valamelyik érdekes beszélgetéshez, csoportosuláshoz, de visszatartotta a gondolat: vajon nem lenne ez túlzás a részéről, nem lenne túl közvetlen, nem szenvedne ettől csorbát saját jelentősége?”

• világirodalom - hangoskönyv online hallgatás - elbeszélés - youtube - videó lejátszás
• új magyar fordítás - felolvasás - klasszikus orosz irodalom - műfordítás - újrafordítás 
• ingyen hallgatható online könyv - hangzó anyag - audio - hangoskönyv letöltés  

Gogol: A köpönyeg c. hangoskönyve ingyenesen hallgatható

Lengyel Tamás Felolvassa a fordító c. Youtube-csatornáján, ahová rövidesen további hangzóanyagok is felkerülnek.