Ottlik Géza: Iskola a határon - Hangoskönyv
letöltés: mp3 + pdf könyv letöltése ingyen, online olvasás, cd hallhatás
Magyar regény. Kulka János élvezetes felolvasásában Ottlik Iskola a határon című műve 2004-ben jelent meg hangos könyv formájában. A 15 órányi hanganyagot a Titis Kft jelentette meg CD-n.
A művet sokan a legjobb 20. századi magyar regénynek tartják - nem alaptalanul. Különösen magasra értékelték az 1970-es-80-as években kibontakozott magyar posztmodern irodalom képviselői.
Tartalom - ismertetés - regény a regényben
A regény a hallgatás szövetéből készül, nem a beszéd fonalából. Megszoktuk, hogy ne húzgáljunk ki szálakat szövetünkből. Elszakadnak, összegubancolódnák.
A gazdag életművet hátrahagyó író regénye egyrészt szabályos diákregény, olvasmányos és mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor másrészt jóval több is ennél: egy válságát megélő társadalom lélektani regénye, amely az utókor magyarsága számára érthetővé teszi a század eseményeit, és megadja ehhez a szociálpszichológiai hátteret.
Ottlik Géza élete átível az egész XX. századon. Számos jelentős műve közül kiemelkedik az Iskola a határon. A regény egy század elseji, határ menti bentlakásos katonaiskolában játszódik, ahol a Monarchia elavult, de mesterségesen fenntartott hagyományai szerint a vakfegyelem áll mindenek felett. A családjaiktól elszakított kiskamaszok belecsöppennek ebbe a zárt, kegyetlen világba, ahol a megaláztatások és fizikai kínok egész sorát kell megélniük. A Horthy-korszak hű leképezése a határszéli kadétiskola, ahová az úri fiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínoztatások és az embertelen fegyelemre való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomnak a védelmezői lesznek, így örökítve át a kétes értékű tradíciót.
Ottlik Géza hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot idővel természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a húszas évek Magyarországának szimbóluma – és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be. Az író saját élményeit használja fel a nyomasztó légkör ábrázolásához, hiszen maga is ilyen iskolába járt.
Ottlik három főszereplő: Both Benedek (Bébé), Medve Gábor és Szeredy Dani történetét meséli el. A regény kerettörténetét az adja, hogy Medve írt egy regényt az iskoláséveikről, ezt olvassa az időközben festővé vált Bébé, miközben a nőügyeivel küszködő Szeredy Danival próbálna beszélgetni. Máris kiderült, hogy nem olyan egyszerű ez a történet, de ettől nagyszerű az Iskola a határon: egyszerre iszonyat bonyolult és teljesen magától értetődő.
Az "Iskola" tehát voltaképp: regény a regényben. Medve Gábor kézirata képezi a belső regényt, a kadétiskola béli régi történéseket - ezt kezdi Both olvasni, az ő kiegészítései, javításai, továbbgondolásai alkotják a mkeretet, a külső regényt, és a kettő váltakozásából épül fel az Iskola a határon. Két nagy részre tagolódik, Az Elbeszélés nehézségei című bevezetőszerűségre (Szeredy az uszodában 1957-ben, Kémnők Nagyváradon 1944-ben, Medve kézirata), és a három részre tagolódó terjedelmesebb szövegre (Non est volentis, Sár és hó, Sem azé, aki fut).
A szereplők ifjúkorukban különböző megpróbáltatásokon esnek át. Helyzetük rendkívül kiszolgáltatott, mert egy zárt és összerázódott közösséghez kerülnek, melynek élén vezéri pozícióban Merényi áll. A gyerekek között szilárd hierarchikus viszony van, melyet az ottani vezetőség támogat, ugyanis ez az alapja a katonai rendnek. Életüket mindvégig megkeseríti a két tiszthelyettes – Bognár és Schulze -, akik közül az utóbbi az elviselhetetlenebb. A tiszthelyettesek vakfegyelmet és feltétlen alázatot követelnek a növendékektől, gyakran alkalmaznak különböző büntető eszközöket a rendszerellenes egyéneknél.
Hangoskönyv: a regény Kulka János előadásában
A nagy művészi erejű, egyben izgalmasan lebilincselő történetet Kulka János nagyszerű előadásában hallgatjuk, megelevenedik a 20-as évek katonaiskolájának élete, melyben a gyerekek egészséges ösztönnel védekeznek az őket megnyomorító szigorú fegyelmező nevelés rombolása ellen. Talán elgondolkozunk azon is, eleget tudunk-e gyermekeinkről, neveltjeinkről. A szerző saját hangját is hallhatjuk a CD-n, s bár nem ebből a regényből idéz, de azokról a szereplőkről beszél, akikkel a hallgató megismerkedhetett az Iskola lapjain.
Kulka János Ottlik Géza Iskola a határon regényét olvassa fel
A hangoskönyv megrendelhető a Titis Kft honlapján:
Ottlik Géza: Iskola a határon - felolvassa Kulka János
ISBN:5999881487060 Nyelv: MAGYAR Kiadás éve: 2004
Pdf könyv ingyenes letöltése, olvasása
<< katt a linkre!
Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt. Mindig nagyon halkan beszélt, de én azért mindig értettem, hogy mit mond. Ezt már mondta egyszer, amikor fölfelé jöttünk a rossz kis lépcsőkön. Feleltem is rá valamit, szuszogva. „Hm? Hm...” - ilyesmit. Félórával ezelőtt pedig lent, a medence szélén azt mondta, hogy kutya meleg van.
- Baromi - feleltem. Vagy talán: - Az a jó - már nem tudom pontosan, hogy mit. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyi beszélnivalója lesz ma, noha már rég nem találkoztunk.Azazhogy gondoltam. Mindegy: tény az, hogy rendesen válaszolgattam neki.
Sapkáját kezdte forgatni két ujjal. Kit sirat? Mi célból? Ezt a 345-ös sapkaszámú növendéket siratja? Vagy a Medve Gábor nevű kiskorút? Egyik sem ő. Neki nincs neve, honossága, anyakönyvi adatai, sapka-száma; ez mind csak szerep, nevetséges komédia. A valóság, a száraz, kézzelfogható valóság az, hogy ő egészen jól érzi magát, mert csak néz. Egész jó meleg van itt. Rosszul világított cellában ül. Nemsokára behozzák a vacsoráját.
Balla D. Károly
Az Ottlik-kultusz
egy írás 2007-ből
Nem igazán vagyok az évfordulók híve és mindenféle kultusz iránt inkább érzek averziót, mint vonzalmat, így kicsit magamon is csodálkozva a mai évforduló kapcsán mégis egy magyar író kultuszáról ejtek szót. Talán mert az évforduló nem kerek, talán mert nincs vele tele a sajtó - és mert a kultusz is csendes, szép, szerény. Ezenfelül nagyon is ráfér. Inkább neki legyen, mint... (hosszú felsorolás).
Épp csak nem tudom, ő maga mit szólna hozzá.
Ottlik Géza ma lenne 94 éves; akár élhetne is. A Papiruszportál c. remek irodalmi-kulturális webhelyen kívül másutt semmilyen aktuális megemlékezést nem találtam, itt azonban érdekes beszámoló olvasható a kőszegi Ottlik-kiállításról. Hogy éppen itt, az persze nem véletlen: ez a portál (és jogelődje) egyik letéteményese az Ottlik-kultusznak azon a réven, hogy belső emberei közé tartozik a szombathelyi Fűzfa Balázs irodalomtörténész, akinek saját rovata van a szájton, mégpedig a beszédes Iskola a határon címmel. Most címlapra került a szerző ide vágó tavalyi írása is: Egy irodalmi kultusz születése. Az Ottlik-kultusz első évtizede Kőszegen és Szombathelyen.
Ebből a cikkből, sok egyéb fontos információ mellett, értesülhetünk a VOTI (Virtuális Ottlik Intézet) szerveződéséről, amely az ötletgazda szándéka szerint "olyan elektronikus adatbázis és internetes szellemi központ lesz (remélhetőleg még idén), amely megpróbálja mindazokat összefogni, akik Ottlikkal valaha is foglalkoztak, s megpróbálja - legalább virtuálisan - elérhetővé tenni a vele kapcsolatos dokumentumokat."
Nos, a "még idén" - az tavaly volt, így tisztelettel kérdezném, kedves Fűzfa Balázs, megalakult-e ez a virtuális közösség? Esetleg belépnék.
Csak azt nem tudom, vajon kiérdemelhetem-e a részvételemet azzal, hogy az Iskola a határonból legalább egy helyen idézek a regényemben, s hogy naplómban megemlítettem, milyen érdekes volt eredetiben látnom Esterházy Péternek azt a "képét", nagy papírlapját, amelyre kézzel leírta a kultikus Ottlik-regény teljes szövegét? Ez 2001 augusztusában történt, két kimerítő kapolcsi nap után a Tapolca-Diszel-i Látványtárban. (Ottlik Géza hetvenedik születésnapjára, ezerkilencszáznyolcvanegy december tizedikétől nyolcvankettő március tizenötödikéig, kb. 250 óra alatt, Esterházy Péter lemásolta egy 57x77-es rajzlapra az Iskola a határon teljes szövegét. Ebből poszter készült, amely a régi Mozgó Világ mellékleteként hozzám is eljutott. Az Első Magyar Látványtárban azonban az eredeti rajzlap volt látható)
Ha mindez kevés belépőnek, akkor még azzal tudok előrukkolni, hogy az obligát kérdésre, vajon mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, hét legkedvesebb könyvem között így írtam O. G. főművéről:
Ottlik Géza: Iskola a határon
És Ottlik tovább árnyalta, mélyítette az igazságot: „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság". És hogy csínján is kell bánni vele: „...az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak." S hogy mindennél fontosabb: önmagunkat megőrizni, megvigyázni. És hogy erre adódhat mód mindenkor, a legkilátástalanabb helyzetekben. („...mindig vissza lehet vonulni rendíthetetlen falak közé, hegyeinkbe.") Mert képesek lehetünk javunkra fordítani a rosszat, sikerré nemesíteni a kudarcot. (...a vereség izgalmasabb, sűrűbb anyagból való ... a győzelemnél...") Ezen okulva kovácsoltam én előnyt a hendikepjeimből, így pihéztem szárnnyá a rabszíjat. (Kamaszkorom lakatlan szigetére... Pilinszky, Örkény, Déry, Ottlik, Hajnóczy...)
Szóval esetleg belépnék, ha lehet, az Ottlik-kultuszba...
Aztán arra gondoltam, vajon az írónak tetszene-e mindez? Cipi bácsi, mit szólsz te ehhez? Vajon nem olyasmit mondasz-e nekünk, mint hősöd A Valencia-rejtély végén:
- Mi lesz, ha minden várakozásotok ellenére a Világegyetem nem fog megsemmisülni?
- ...Ebben az esetben, azt hiszem, a Világegyetem kinyalhatja a seggemet.
Úgyhogy inkább óvatosan a kultusszal. Még az Ottlikéval is.
Tananyag a Zanza TV oldalán az Iskoláról:
Gondoltad volna, hogy van olyan író, aki megírja regényét, majd a megjelentetés előtt visszaveszi a kiadótól, és még 10 évig tökéletesíti? Ottlik Géza, a magyar intellektuális próza kiváló alkotója pontosan ezt tette az Iskola a határon című regényével. A művészi tökéletességre törekedett, de emellett szeretett kártyázni, híresen jó bridzsjátékos is volt, és nem kevésbé jó műfordító.
Érdekes, hogy miközben az Iskola a határont szinte mindenki remekműnek tartja, mégsem készült belőle film. Ottlik szerint a regény úgy van megírva, hogy azt másképp nem is lehet magyarázni, bemutatni:
„A regény a hallgatás szövetéből készül, nem a beszéd fonalából. Megszoktuk, hogy ne húzgáljunk ki szálakat szövetünkből. Elszakadnak, összegubancolódnák.”
Ottliknak természetesen igaza van. A regényt nem magyarázni kell, nem bemutatni, hanem olvasni… Ennek ellenére most mégis húzgáljunk ki egy-két szálat a regény szövetéből, vagyis vizsgáljuk meg az Iskola a határon című regény néhány jellegzetességét!
Először is lássuk a történetet! A regény a három főszereplő (Both Benedek – alias Bébé, Medve Gábor és Szeredy Dani) történetét meséli el, akik 10 éves koruk körül egy határszéli katonaiskolába kerülnek. Itt különböző megpróbáltatásokon esnek át. Helyzetük rendkívül kiszolgáltatott, mert egy zárt és összeszokott közösség tagjaivá kell válniuk, amelyben a gyerekek között szilárd hierarchikus viszony van. A tanárok és a tiszthelyettesek, Bognár és Schulze, vakfegyelmet és feltétlen alázatot követelnek a növendékektől. Ennek érdekében gyakran alkalmaznak különböző fenyítéseket.
A regény címe témamegjelölő és jelképes is. A történet fő helyszíne valóban egy határvárosban lévő iskola, az iskola azonban valamilyen tudás megszerzését is jelképezi. A múltbeli cselekményszál egy fontos életkori határon játszódik: a felhőtlen és szabad gyermekkor és a felnőttkor határán. A határ azonban több ellentétes dolog metaforája is lehet – kötöttség és szabadság, beletörődés és lázadás, egyén és közösség, embertelenség és humanizmus. Így már a cím is a regény példázatszerűségét sejteti. A katonaiskolába bekerülő gyerekek először elveszítik gyermeki derűjüket, régi kötődéseiket, sőt „civil“ önmagukat is. Ám éppen e veszteségek miatt nyerik meg azt az életre szóló összetartozást, amiről később azt mondják, hogy „talán kevesebb a barátságnál, de több a szerelemnél.“
Érdekes a regény narrációja. Az alaptörténet főszereplői – Medve, Bébé és Szeredy – felnőttként is kapaszkodnak egymásba. Medve írt egy regényt az iskoláséveikről, ezt olvassa az időközben festőművésszé vált Bébé, miközben a nőügyeivel küszködő Szeredy Danival próbálna beszélgetni. Az Iskola a határon tehát regény a regényben. Medve Gábor egyes szám harmadik személyben írt kézirata képezi a „belső regényt”, amely körül az elsődleges elbeszélő, Bébé egyes szám első személyű reflexiói (kiegészítései, javításai, továbbgondolásai) alkotják a „külső regényt”.
A mű a bevezetés után három nagy részre, azok pedig kisebb fejezetekre tagolódnak. Az első és az utolsó fejezet címe a bibliai Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből való. A teljes páli mondat így szól:
„Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”
Egészen sajátos a mű időszerkezete. A cselekmény nem lineárisan halad előre, hanem állandó idősíkváltások jellemzik. A beszédhelyzet visszatekintő, a kettős narráció miatt kétféle személyes visszaemlékezés jelenik meg, így egyrészt lehetetlen az időrend pontos követése, másrészt nincs egyetlen hiteles történet, hanem mindent több nézőpontból látunk.
Érdekesek a beszéddel, a hallgatással, a szavakkal, a megértéssel kapcsolatos motívumok is a műben. A regény a XX. század fontos nyelvfilozófiai kérdését is érinti: képes-e a nyelv pontosan kifejezni a valóságot, vagy minden ilyen kísérlet eleve kudarcra van ítélve? „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele“ – írja Medve. Az embert érintő legfontosabb dolgok kimondhatatlanok. Ebben az összefüggésben érthető, hogy Szeredy és Bébé az együtt töltött éveknek köszönhetően metakommunikációs jelzésekből, „ülepen rúgásokból“, morgásokból, félmondatokból jobban megértik egymást.
Az Iskola a határon a műfaj tekintetében is érdekes. Lehet regény a regényről, önéletrajzi regény, fejlődésregény, nevelődési regény, kamaszregény vagy ez mind egyszerre.
A műben komoly filozófiai gondolatok is megjelennek. Ízelítőül kiemelünk most egyet, amin érdemes elgondolkodni: „Az idő visszafordíthatatlan koordinátája mentén virtuális lehetőségeinkből mindig csak egy tud megvalósulni. A fogható valóság felszínén élünk, elszakadva. Az érzékelésen túli, időn kívüli, nagyobb valóság terében azonban folytonosan összefüggünk egymással valahol.”
A fenti szöveg meghallgatható a Zanza TV honlapján teljes egészében.
Ottlik műve bizonyosan ez az egyik legnépszerűbb magyar regény. 20. századi magyar irodalom, próza, epika, ottlik_géza hangoskönyv, regény CD, magyar irodalom
Ottlik esszéje a regényműfajról - részlet
...a regény új műfaj, fiatal művészet. Olyan fiatal, hogy még az sincs egészen eldöntve, hogy micsoda. A játékszabályai, a hallgatólagos megegyezések író és olvasó közt, még kialakulatlanok. Sok félreértés támad ebből. Az olvasó jóhiszeműen mindenfélét vár a regénytől. Kalandos utazást, szárazon és vízen. Izgalmas mesét bonyodalmakkal. Tanulságos ismereteket. Vagy nem egészen jóhiszeműen követel: boldogsággal végződő szerelmi történetet, tudományos, társadalmi vagy lélektani mondanivalót, erkölcstant, filozófiát: azaz afféle példatárt mindehhez. Egy kitűnő és szenvedélyes amerikai kritikus azt kívánja, mondjon a regény mennydörgő nemet a világra… Akár azt is kívánhatná, mondjon a fizikus mennydörgő nemet a természet világára. Hasonlóan szenvedélyes viták folynak arról is, hogy hogyan mondja el mindezt, az igeneket vagy nemeket. A regénynek azonban nincsen az előadása hogyanjától, mikéntjétől elválasztható, a különböző kifejezési módokkal szemben invariáns közölnivalója, éppúgy, ahogy mivolta, mibenléte sem határozható meg saját definiáló berendezésén kívüli, független eszközökkel. De ha lenne erre mód, akkor újabb és nagyobb nehézségbe ütköznénk. Nemcsak fiatalságánál fogva, ideiglenesen nincs eldöntve, hogy a regény micsoda. Lényegéből, a valóság struktúrájától való elválaszthatatlanságából folyik alapvető indetermináltsága, mint a művészeteké vagy a matematikáé.
